Először is kívánok mindenkinek Áldott, békés és nagyon boldog karácsonyt! �

Közben december 23. napján túl is estünk az esküvői második napon. Most volt az egyházi. Szép voltam, mit tagadjam?

Maga a szervezés nagyon fárasztó volt, kis anyai segítségen túl mindent egyedül kellett intézni. A ruhám csodás volt, még tavasszal vettük 390.000 helyett 70-ért. Szalonfelszámolás miatt sikerült kifogni. Ennyiért hülye lettem volna nem megvenni, pláne, hogy vadiúj volt.

Tekintettel arra, hogy pici, töpörödött törpördög vagyok, ezért egyértelműen menni kellett varrodába. Miskolcon ajánlottak egyet, mentünk oda. Nem volt jó ötlet. Szeptemberben beslattyogtunk Édesanyámmal, hogy akkor hosszvágás lenne, illetve a tél miatt nem feltétlenül bolero kellene, varrjunk ujjat, valamint egy pelerin kellene még. November közepéig sikerült az időt elhúzni, készen lett. Valami nálam nem stimmelt, mert azóta sem vettem fel a ruhát, gyakorlatilag tudomásul vettem, hogy megvan. Aztán csak fel kellett már próbálni, anyának is fűzni kellett, hogy mennyi idő alatt sikerül, ilyesmi. Ezt utolsó hétvégén, vasárnap tettük meg. Hiba volt. :-D Mármint eddig nem kipróbálni. Ugyanis felvettem, még mindig nem igazán tetszett, nagyobb baj volt, hogy nem tudtam benne járni, mert túl hosszú volt.... Na, mi legyen? Keresni kell egy embert, vagy többet, vagy mindegy, de valaki oldja meg. Édesanyám, egyetlen segítségem, szerdára talált egy szalont, ahol befogadtak minket, tehát csütörtök így szabadság lett, usgyi. Tényleg hosszú, mondják. Na, ott kifakadtam, nem tetszik az ujja, a varratott pelerin, semmi, csak a ruha. Egy nap alatt, hangsúlyozom, egy nap alatt varrtak bolerot, a hosszt kurtították, találtunk új abroncsot a ruha alá, mert az sem volt jó, illetve kerítettek pelerint. Örök hála érte. Szóval, pénteken délután el is hoztuk :-D:-D:-D:-D

A másik probléma a cipő volt. Télre semmi, de semmi normális cipő nincs, ami zárt, illetve vízálló. Ezt konkrétan márciustól kerestük. Mi tehetünk? Irány a kínai. Vettem egy magassarkú fehér, viszonylag zárt, masnis Cipellőt, illetve beleszerettem egy magasított szárú fehér szalagos tornacsukába, amin ezüst bizbasz is van. A kettő nem volt 7000 forint :-D Úgy álltam hozzá, hogy rohadt kényelmetlen lesz, mivel nem vagyok ezekhez a kínai cuccokhoz szokva. Azt kell mondanom, le a kalappal előtte :-)

A dekorációt, valamint az ültetőkártyát, meg gyakorlatilag mindent Kínából rendeltem, bőven időben, így volt jó. 

A meghívók nagyon későn lettek meg. Egyszerűen nem találtam nyomdát, ahol kinyomtatták volna a 40 darabomat, vagy visszamondták. Végül a már férj unokatestvére intézte Debrecenben. 

A szertartás:

Kettőkor kezdődött az egész buli. Direkt misével egybekötött ceremóniát kértünk. Előtte lévő nap a két papból az egyik lemondta. Éljen. Nem baj, volt másik.

Reggel kilencre mentem fodrászhoz, tizenegyre sminkeshez. Nekem mind a kettő tetszett. A virágot nagynénémnek kellett hozni. Szép volt, de nem ezt kértük, na mindegy. 

Oh, volt még egy probléma. Az autó. Hogy fogok bejutni? Saját nem jó, apa nem jó. Még korábban felkértem az egyik barátomat, hogy a Volvo s80al jöjjön. Jött volna, de a kocsit vinni kellett a szerelőhöz, ez kiderült előtte két nappal. Rendes volt, az egyik Facebook csoportba dobott egy hirdetést, hogy keresünk valakit. Jelentkeztek többen is. Egy velem egyidős srác is volt. Korall piros Volvoja van. Lelkesebb volt, mint én :-) Díszt is szerzett a kocsira, stb. Ismeretlenül is jó barát lett. Élőben pedig nagyon normális. Szóval így lett végül kocsi is.

Vissza a szertartásra, amiről elkéstem, bár egy menyasszony sosem késik, mindenki más megy hamar. Viszont az összes piros lámpát bekaptuk, nem szó szerint, ami miatt kicsit megcsúsztunk. 

Megérkezve a virágot a kezembe nyomták, Édesanyám megigazított, aztán lehet menni. Itt még a vőlegény nem látott. Az ajtók tárva, zene indul, lehet menni, próbálni nem hasraesni. Nem tettem, bár nem sikerült tökéletesre. Zajlik a mise, Dorothy popsija befagy, de legyen ennyi. Esküvői szertartás során esküt kell tenni és az Úr színe előtt megvallani szándékunkat. Fordított sorrendben. No, a férj már itt sem alkotott tökéleteset, ahol akarom kellett volna, ő igent válaszolt következetesen, de nézzük a jó oldalát :-D Az eskü résznél van egy olyan rész, hogy 'holtomiglan - holtodiglan'. A férj nem tudta elsőre kimondani, miközben én is pont erre gondoltam, hogy nem kellene nekem is elbénázni, na HARMADSZORRA sem sikerült kinyögni :-D Én is, vendégek is, valamint a pap is elröhögte magát, az Isten engem úgy segéljen részt már sírva röhögősen sikerült kinyögni :-D:-D:-D:-D:-D. Utána a férj suttogva mondja, hogy csak az ő haláláig akarom az esküt, miután következetesen holtodiglan-holtodiglan lett :-D:-D:-D Természetesen a kivonulás sem sikerült nagyon, de már tényleg sírva röhögtünk :-D

Utána köszöntgetés, ilyesmi. Fotók. Majd átvonulás az étterembe. Ott csak 28-an voltunk. Torta szép lett. Kaja finom volt. Tízre itthon is voltunk, másnapi karácsony miatt nem terveztünk sokáig :-) Azóta pedig eltelt három nap.

Összességében köszönöm, hogy megélhettem, lehetett egy ilyen csodálatos napom. Köszönöm Édesanyámnak, aki nélkül nem ment volna semmi, aki támogat és mindig velem van a jóban és rosszban egyaránt, aki ott ült a kórházban mellettem minden egyes nap és aggódott értem, illetve még fel is nevelt engem <3. 

Krokinak pedig külön köszönet a lelkitámogatásért :-*

Pussz 

Egyéb képeket privát :-)