Igen, az. Mély fájdalom.
Tegnap tudtam meg bizonyosan.
2011. január óta 12673 hozzászólás
Alekosz legnagyobb rajongója itt hagyott minket.
Nem ismertem személyesen sajnos. Valószínűleg életem egyik olyan pontja ez, amit nagyon fogok sajnálni mindig. Ismernem kellett volna, ő az volt, akire bátran mondom ezt. Kedveltem, szerettem. Okos és szerethető volt. Tegnap óta tudom, hogy ez múlt idő. Sírtam. Egy örökké pozitív és kedvesen humoros embert ismertem meg benne. Ritka az ilyen.
Ismertem viszont itt. Egy olyan platformon, amiről azt hinnénk, hogy nem számít, pedig de. Életem része volt. Vártam, hogy írjon, reagáljon. Mosolyogtam. Sokat mosolyogtam. Finom volt, udvarias és intelligens. A családom lett, mint a többiek. Talán egy picit anyám is, akitől mindig lehetett tanulni és érdemes volt rá figyelni.
Aztán levelezni kezdtünk. Mesélt, sokat mesélt. Mindenről. Élet, család, és esetleg a semmiről is. Magáról gyakran írt. Tudtam, hogy beteg, de nem foglalkozott vele. A humora éltette, erősítette. Tegnap megnéztem a levelezésünket. Októberben írtam neki legutoljára. Pont októberben. Vártam a választ. Várom a választ. Pedig nem fog jönni, 2018. október óta nem fog jönni.
Viccesen írtam egyszer neki, hogy majd írok neki nekrológot. Mondta, hogy rendben, de ne legyen szomorú. Szóval ez az, amit nem tudok teljesíteni. Rendkívül üres vagyok. Nem tudok tegnap óta túllépni. Tudom, hogy neki jobb már legalább.
Új VV van, nélküle. Tulajdonképpen azért olvastam ott a kommenteket eddig, mert valahol vártam, hogy írjon. Nem fog. Soha.
MMKK várom vissza :(
Megérdemli ezeket a sorokat. Ő meg. Sokkal szebbet is. Kérek mindenkit, hogy kommentben írja le, ha szeretné, hogy mire emlékszik vele kapcsolatban, megérdemli, ő meg!
Köszönöm, hogy ismerhettem és egy EKG-n lehettünk.
A szavazást lezárom MOST!!!!!!!!!!!
Ennyike